2017. december 14., csütörtök

P. C. Harris: Újrajátszás


P. C. Harris: Újrajátszás


Fülszöveg:

A feltörekvő jégkorongos, Zack és a visszahúzódó Melanie, tökéletes álompárnak tűnnek. Ám a lány élete egy nap fenekestül felfordul, amikor hirtelen elveszít maga körül mindenkit, aki fontos volt számára. Beleértve Zacket is. A fiú egy profi szerződéssel a zsebében elutazik és ezzel darabokra töri a lány lelkét. Ekkor Melanie úgy dönt, hogy ő is maga mögött hagyja Kanadát, és egészen New Yorkig menekül. 

A sors azonban úgy hozza, hogy évekkel később újra találkoznak, de az egymásra találás nem úgy sikerül, ahogy azt a lány megálmodta. Ehelyett egy titkokkal teli viszonyba bonyolódnak. 
Vajon elég erős a kapcsolatuk, hogy túlélje a titkokat? Összeférhet a profi hokisok élete a szerelemmel? Te mire lennél képes, hogy megtartsd a szerelmedet?

Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 368

Szívszaggató, idegtépő, letehetetlen! 

"Sebesen száguldok a kapu felé, közben a légzésemre figyelek."

Értékelés: 

Zacky fiú teljesen elrabolta a szívemet, még akkor is, ha voltak részek, ahol lehetett volna határozottabb. 
Hiába az eltelt idő még mindig itt csúszkál a fejemben, szexi vigyort villantva rám.

De kezdjük az elején! 

A borító egyszerűen tökéletes. Gyönyörű! Imádom! 
Már nagyon kíváncsian vártam ezt a történetet és meg kell mondjam, nem csalódtam. Egy igazán jól sikerült történetet kaptunk. De, voltak részek, amik már tényleg idegőrlőek voltak számomra. 
A történet kezdetén még csak középiskolások a szereplők.
A váltószemszögnek köszönhetően, megismerhetjük Zack és Mel érzéseit is. Zacknek nagyra törő álmai  vannak, ugyanakkor a párkapcsolatában nem boldog. Többre vágyik, másra, de nem késő még, amikor erre rájön? Mint tudjuk fiatalság bolondság, éppen ezért sokszor rosszul döntünk... 
Melanie egy fiatal lány, akinek mostoha sorsot szánt az ég. Bizonytalan és kétkedő, de végül mégis reménykedve hisz, hogy utána a földbe döngöljék. Elrohan, de lehet nem ezt kellett volna tennie.
Hátra hagyja egykori énjét, hogy teljesen új életet kezdjen...


Eközben Zack küzd az álmaiért és el is éri azokat. 
A történet 12 évvel később folytatódik, ahol a szálak újra egybefonódnak. 
Vajon létezhet olyan nagy szerelem, amin nem fog az idő és rengeteg sértettség? Helyre lehet még hozni azt sok rosszat és fájdalmat? 


Imádtam azokat a részeket, amikor végre egymásra találtak, még ha nem is minden úgy történt, ahogy én gondoltam. A vonzalom, az egymás iránt érzett vágy mindent elmondott, csak ők nehezen értették meg. Timet egyáltalán nem csíptem... és akkor megtörténik, aminek már sokkal hamarabb meg kellett volna. Felszínre tör az igazság...




Kinek van igaza? Kinek fájhat jobban? 
Ha csillagok számát nézzük, akkor 4 és 3/4 csillagot adnék, de mint tudjuk ezt már fel felé kerekítjük, így jár neki az 5 csillag. Az kicsike kis levonás a sok-sok külön töltött idő miatt lenne, de csak azért mert annyira fájt értük a szívem. Én belepusztultam volna, még így a fotelban ülve is a szívemet facsarta, de hiába voltam dühös egyszerűen képtelen voltam félre tenni a könyvet, végig kellett olvasnom. 
A sport iránti szenvedély és személyes kapcsolat egyértelműen érződik a leírásokban. Nagyon jól visszaadják az érzést, mintha csak én is ott lettem volna a lelátón. Bár más sportágban, de nekem is meg van ez a szenvedélyem, mind játékban, mind szurkolásban, így még jobban át tudtam élni ezeket a részeket. 


És a meccs kettőjük között... Végig abban bíztam, hogy lesz egy ilyen jelenet. Kár lett volna kihagyni. 
A humor még a sok nehéz és szenvedéssel teli helyzetekben is sokszor megjelenik.

Köszönöm az élményt! Várom a következő könyvet! 

Kedvenc idézetek: 


"Kezdek hinni abban, hogy ha két ember egymásnak van teremtve, akkor teljesen mindegy, mikor és hányszor találkoznak, mert a szívük azonnal egymásra hangolódik."

"Hé, mit szólnál egy normális randihoz az öngyilkosok sziklájánál? Tudod, a régi szép emlékek… – kérdem kissé gúnyos mosollyal. – Zack, te akkora… – Szép vagy, amikor puffogsz, akár egy vipera – nevetek fel."

"– A francba! Miért ütsz ilyen kibaszottul erőset? "

"– Mit röhögsz? Dögösen játszott régen, szerintem most is menni fog neki." 


"– Maguk most hokiznak vagy szerelmeskednek?" 


"– Vajon melyik mondatából szűrted ezt le? A "megöllek, te szemét, ha nem állsz meg" vagy az esküszöm, hogy kinyírlak a húgod szeme láttára, te pöcsfej kezdetűből? "
" Szeretek játszani veled a jégen, szeretek veled beszélgetni, szeretek veled mindent. És azt is szeretem, amit most művelünk." 










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Ella Steel MEGLEPETÉS!  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Na, jó nem húzom tovább az ...