Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban

Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban

Fülszöveg: 

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat.

Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 604

Idegőrlő, lefegyverző, érzéki. IMÁDOM! 

" Ha azt szeretnéd, hogy ne tudják meg, hogy járt nálad valaki, ne engedd be őket se a nappaliba, se a konyhába, se a hálóba, se a fürdőbe."

Értékelés:

Jesszusom! Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Annyi, de annyi érzelem és gondolat kavarog még mindig bennem, hogy úgy érzem majd széthasad a fejem.

Nikosz, Nikosz, Nikosz... 

Azért azt megjegyezném, hogy az írónő továbbra is rendkívül irigy módon megtartotta magának azokat az érzéki jeleneteket, pedig egy ilyen férfival... De! Mivel most már sejtettem mire számítsak, legalábbis ebből a szempontból, felvérteztem magam olvasás előtt.  

Az írónő olyan történetet rakott össze, amit egyszerűen nem lehet letenni, annyira magába szippant, hogy nem tudsz tőle szabadulni. A történet egy percre sem laposodott el és, ha pár percre le is tettem a könyvet, akkor sem voltam önmagam. Folyamatosan kattogtak a fogaskerekeim és a szívemben hatalmas űr tátongott Nikosz nélkül. 

Egyszerűen képtelen voltam igazán megválni tőle, miközben előre összeszorult a szívem tudva, hogy egyre közeledik a könyv vége. 

Lili életébe egyszer csak beállít John és közli, hogy szüksége van rá. A lány egyik pillanatról a másikra ismét egy nyomozás kellős közepén találja magát. 

Amennyire nem kedveltem Johnt az első részben, most éppannyira imádtam. 

Amandát nem palacsintasütővel, hanem egy irgalmatlan nagy tepsivel ütöttem volna, ameddig mozog...  Azoknál a bizonyos jeleneteknél éreztem, ahogy egyre feljebb kúszik bennem a forróság, egészen pirossá változtatva a fejemet. Olyan mértékben lüktetett a fejem a méregtől, hogy már fájt, aztán Nikosz szavai olyan fájdalmasan döftek tört a szívembe, hogy komolyan rosszul lettem. 

Még mindig nem tértem magamhoz. Annyi minden történt és annyira jól ki van találva az egész sztori, hogy az valami hihetetlen és emellett végig meg van benne a humor is. 

Eleinte jelölgettem a legjobb részeket, aztán a cetlik egyre csak gyűltek, kicsit ritkítottam a jelöléseken végül feladtam, amikor láttam, hogy majdnem az egész könyv színes jelölőktől díszeleg. 

Lilivel együtt reszkettem, remegtem, aztán mélyről jövő sóhajjal nyugtáztam Nikosz újabb és újabb felbukkanását. 

Az Amandás részeknél ugyan az agyvérzés kerülgetett, de ezt leszámítva tagadhatatlanul, az egyik első számú kedvencemmé vált.

A történet, a megfogalmazás, a humor, a szerelem. MINDEN! IMÁDOM! KÖSZÖNÖM!

VIDEÓ

Kedvenc idézetek: 

" – Ezek szerint szereted? – kérdezett rá Sophie.

– Igen – jött az egyértelmű válasz. "

"– Kíváncsi vagy, mi? – kérdezett vissza végül sejtelmes mosollyal. 

– Nagyon – vallotta be a férfi, és előrébb hajolt. – Gyerünk, cicám, 
gyónj csak meg John bácsinak!"

"– Akkor becsuknátok a szemeteket? – nézett a vele szemben ülőkre. 
– Hát persze – jött a válasz Johntól, de mindkettő továbbra is 
ugyanolyan érdeklődve mustrálta. 
– Köszi, rendesek vagytok! Hol van most az úriember éned, John? – 
küldött Lili mérges pillantást a férfi felé. 
– Néha pihenni küldöm."

"– Várj! Én még haragszom rád! – nyögte ki nagy nehezen, az iménti 

felkavaróan érzéki élmény kábulatában. 
– Ha ilyen vagy, amikor haragszol rám, gyakrabban foglak feldühíteni – 
vigyorgott Nikosz. 
– Ez nem vicces! Tényleg haragszom. És még különben is lenne pár 
kérdésem. 
– Szent ég! Pár kérdés? Ezek szerint a reggeli kávét is itt fogjuk 
meginni…"

"– Miért kell neked mindig úgy betoppannod az életembe, hogy a súlyos szívritmuszavar és a rám ragasztott ostobán bámuló arckifejezés mellett olyan sokkélménnyel is megajándékozol, ami nagy mértékben fog hozzájárulni a kórosan korai öregedésemhez? Nem tudnál néha legalább egy galambpostát küldeni, hogy felkészülhessek rád?"